„Akármerre mész felejtőt találsz...”
(Hiperkarma: Felejtő)
Van egy tény: az emberek felejtenek.
Erre az egyszerű igazságra építenek azok, akik Bajnainak akarnak újra színpadot ácsolni. Mivel az emberek felejtenek, ezért nem árt emlékeztetni őket, hogy mire jutott az elmúlt hetekben a GFG blog Bajnai újraélesztési kísérletével kapcsolatban.
- Komoly akadályai vannak az ellenzéki összefogás sikerének. Az MSZP-nek fel kell adnia vezető szerepét, ami egyben azt is jelenti, hogy Mesterházy hátralép. Nem annyira magától értetődő, hogy ezt meg is teszi. Az MSZP részvétele nélkül viszont nem lehet komoly esélyeket fűzni az ellenzéki összefogás választási győzelméhez. Az LMP-nek szakadnia kell, vagy hidegre kell tennie az összefogás-ellenes szárnyát. Kérdés azonban, hogy mi marad meg az LMP-identitásból Schiffer nélkül. A rendszerellenes erőknek konszolidálódniuk kell a rendszerbe, ezzel viszont azt kockáztatják, hogy „ártatlanságuk” elvesztése mellett „szexi” karakterük erodálódik el.
- Az összefogás csak eszköz, a választási győzelem feltétele. A feltételek megteremtése viszont komoly áldozatokat kíván az összefogásra készülőktől. Eddigi erőfeszítéseiket, nem kevés munkával elért identitásukat, későbbi jövőjüket kockáztatják ezzel. Az összefogással tehát veszthetnek is, ugyanakkor az áldozatok meghozatala, és maga az összefogás önmagában nem garantálja a választási győzelmet.
- A cél egyértelmű: egy Orbán-ellenes választási koalíció létrehozása, ehhez mindenkit, aki él és mozog, és baja van Orbánnal, mozgósítani, integrálni kell. Erre szolgál a „közép” jelszava, segítségével kívánják a bizonytalan szavazókat is az Orbán-ellenes választási koalíció mögé állítani. A valóságban azonban baloldali erőcsoportok küzdelme folyik a vezetőszerepért, a pozíciókért, a sarzsiért. A sokféle akarat, érdek, motívum viszont éppen a kormányzóképesség egyik legfontosabb feltételét, a stabilitást veszélyezteti. A politika természeti törvényei szerint egy esetleges győzelem után, mivel a cél, Orbán legyőzése teljesült, a szerkezet recsegni-ropogni kezd és aminek szakadnia kell, szakadni fog.
- Ennek a kényszer-együttműködésnek lenne az emblematikus figurája – jobb hiján – Bajnai. A forgatókönyv lehetségessége arra a feltevésre épül, hogy az emberek felejtenek. Másképp nehezen lehetne komolyan gondolni, hogy működhet az a mítosz, ami szerint egy új, kívülről jövő szereplővel van dolgunk, akinek politikai pályafutása 2009-ben kezdődött, és az a munka, amit elvégzett, sikeres volt. Ezért ő, mint a sikeres válságkezelés egyedüli hús-vér bizonyítéka alkalmas arra, hogy felülemelkedve a részérdekeken egyesítse és győzelemre vezesse az ellenzéki erőket.
- A felejtés ellen viszont elegendő csak újságot olvasni, és kiderül, hogy Bajnai nem új szereplő, két évtizede Gyurcsánnyal együtt mozog. A tények azt mutatják, hogy nem igaz, hogy jól bánik az uniós forrásokkal. Nem igaz, hogy képes átláthatóbbá tenni a pénzügyeket, felszámolni a korrupciót. Nem igaz, hogy képes kezelni az adósságot. Nem igaz, hogy ő a nagy válságkezelő. Ha az ember elkezd emlékezni, akkor komoly kétségek ébrednek benne, hogy lehet-e egy húsrágóból hídverő.
- A mítosz rombolásában, az emlékeztetésben a korábbi fegyvertársak is közreműködőleg lépnek fel. Egy hét alatt kiderült, hogy Bajnai nincs egyedül, ÚJRA EGYÜTT a Gyurcsány-Bajnai szövetség. Az ÚJRA EGYÜTT nem a jövőről, hanem a múltról szól. Ugyanott akarják folytatni, ahol abbahagyták, a megfogalmazott program szerint vissza kell térni a 2010-ben elhagyott úthoz, ezzel viszont újra kinyítják és egyben értelmessé teszik az elmúltnyolcévezés vitáját.
A színpadácsolók egy tartható előfeltevésből indulnak ki tehát: az emberek felejtenek. Arról viszont mintha megfeledkeznének, hogy mindig lesznek olyanok, nevezzük őket ellenérdekelt szereplőknek, akik meg emlékeztetni fogják az embereket, s mint az események mutatják az emberek már tüntetnek is, már a hátsó ajtón kell bejutni egy lakossági fórumra, s még igazából el sem kezdődött az emlékeztetők munkája.
Ha sikeresek lesznek, Bajnai felejtős lesz.
