Van itt ez a vasárnapi zárvatartás.

Néhány európai országban működik, jól elvannak vele az emberek, meg lehet szokni. Nincs ezzel baj.

Csakhogy.

Világnézeti pártként létezni a modern politika körülményei között egy kicsivel több bölcsességet, valamivel több józanságot és mértékletességet kíván, mintha csak praktikus megfontolások alapján lépnénk be a politikai küzdelmekbe. Az emberek ugyanis elég rosszul viselik, ha meg akarják nekik mondani, hogyan éljenek. Főleg, ha nem úgy szeretnének élni, ahogy azt mások megmondják nekik. Gondolom, így vannak ezzel még a kádéenpések is.

Tiszteletre méltó dolog kiállni elveinkért és értékeinkért. Lehet azt gondolni, hogy a vasárnapi zárvatartás helyes. De most nem ez a kérdés. Hanem, hogy visszatér-e az indulat és a düh.

A vasárnapi zárvatartás elképzelése nem ördögtől való, de nem is a politikai okosság megtestesülése.