Van itt egy amerikavíziós forradalmár-fesztivál.
Mint ahogy a produkció és a jogok, sajnos úgy a karakterek is fájdalmasan nemzetköziek.
Az elmúlt három hétben volt itt már ártatlan diáklány, micisapkás bölcsész, rekedthangúszépfiú, árukapcsolásos businessforradalmár (iwiw2.0), selfmademan igazságosztó, magátólislérzékenyülő és dühösvagyokmertlibsi – kijelölt forradalmár.
Mégis, valahogy az az ember érzése, hogy ez így nagyon kevés lesz, ettől több kell.
Hiába a CCCP-pulcsi és hiába üvölt a Ria-ria Norvégia – ez így még nem rezsimváltás, nem forradalom, nem a tiszták és ártatlanok lázadása. Inkább egy megfáradt középiskolás farsang – és nem is főműsoridőben, hanem hajnaltájt és tajtrészegen. Csak azok élvezik, akik csinálják.
Mindössze két apró megfontolásom lenne – jobbító szándékkal.
Előszőr is a szereplők felé fordulnék: "Lányok, srácok, ha tavaszig nem szeditek össze magatokat, a producerek elküldenek titeket a picsába".
Most pedig a licenc-tulajdonosokhoz szólnék: "Végül majd úgyis a nézők, azaz a választók döntenek".
Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!
