1. ~ arról szól, hogy úgy kell nagyon hinni valamiben, hogy közben nem szabad és lehet hinni semmiben 2. ~ üres hely, valami, ami nincs.
Példamondat: „Ahol dinoszauruszok vannak, ott vannak bébiszauruszok is.”
Van itt egy üres hely, valami, ami nincs. Ma Magyaroszágon baloldal nincs.
Nemcsak azért, mert Mesterházy Attila az MSZP-nek szóló születésnapi köszöntőjében azt írta, hogy az MSZP 1990 után a „semmi közepén találta magát”, hanem mert, ami elnevezése szerint baloldal lenne, olyan ma nincs, illetve, nagyon is van: ma a jobb egyben a bal is.
Volt persze amikor volt. Nagyon is volt.
Csakhogy Magyarországon a baloldal nem úgy nőtt ki a földből mint a fű vagy a fa. Az embereknek egész egyszerűen megmondták, hogy ti most kommunisták vagytok, illetve jobban jártok, ha azok lesztek. Magyarországon ugyanis a baloldaliságot kikényszerítették. Ezért kommunistának lenni mindig is egy sajátos cinikus lelkiállapot kérdése volt. Ebben a kultúrkörben, a Sas-kabaré fülledt erotizmusában, a „fel sem emelkedhetsz, igaz le se fog csúszni” lélekemelő egalitarizmusában egy nagyon érdekes szelekció érvényesült: azok vitték a legtöbbre, akik a legcinikusabbak voltak. Kommunistának lenni akkor és baloldalinak lenni ma egyaránt arról szól, hogy úgy kell nagyon hinni valamiben, hogy közben nem szabad és lehet hinni semmiben. Ez az átörökített cinizmus tette lehetővé, hogy a kommunistákból liberálisok, szocialisták és „demokraták” lettek, akik immár nem Moszkva, hanem Brüsszel felé néznek, akik már nem Marxra, hanem Rawlsra esküsznek – ha már nem lehet elkerülni, hogy valamire esküdni kelljen. Mint tudjuk, így is lehet internacionálét énekelni ahhoz, hogy valaki szocialista legyen.
„Ahol dinoszauruszok vannak, ott vannak bébiszauruszok is” – a kommunisták és a posztkommunisták között tehát a cinizmus ver hidat. Igaz, szép lassan a bébiszauruszok is felélik fennmaradásuk feltételeit.
Először az intézményesített társadalmi cinizmus anyagi feltételei fogytak el, aztán a szavazók is: mivel valamiből finanszírozni kellett a rendszert és biztosítani kellett, hogy a szocialisták annak ellenére is a hatalomban maradhassanak, hogy az emberek elpártoltak mögülük, ezért a posztkommunisták az IMF, a multik, a bankok és most legújabban Tavares oldalára álltak.
Eközben a jobboldal, mivel a bal csak balnak hazudta magát, behatolt oda is, ahol korábban senki sem volt. Miközben a baloldal saját cinizmusának foglyává vált, aközben a Fidesz a politikai erőtér egészét lefogó néppárttá lett.
Ezért lehet 2014 a baloldal Mohácsa.
A mesterséges baloldalt nem lehet majd tovább lélegeztetőgépen tartani. Előállnak a természetes baloldaliság és egy valódi politikai váltógazdaság politikai, társadalmi és lelki feltételei. Mint ahogy egyszer talán, mindenki üdvére, a Sas-kabarénak is vége lesz.