Mi a helyzet?
- Ebben az évben háromszor győzött órási fölénnyel a Fidesz. Mindent megnyert, amit csak lehetett. Kétségbevonhatatlan és hatalmas választói felhatalmazás áll mögötte. A három választás egyúttal megerősítette a korábbi intézkedéseket és egyben felhatalmazást adott a további kormányzati cselekvésre. Ezt hívjuk úgy, hogy “kormányzás demokratikus felhatalmazás alapján”.
- Az ellenzék mögül kifaroltak a választók. A baloldal szétesett, dezintegrálódott. Nincsenek hiteles politikusai, alternatíva állítási képessége minimális. Az ellenzéknek nincs ajánlata az ország számára. Ezt hívjuk úgy, hogy “az ellenzék elvesztette képességét az ország irányítására”.
- Ezt a kormányt feltételezhetően belső erők belátható időn belül nem fogják megdönteni. Ezen a ponton válik érdekessé az amerikai história és mindaz, ami ennek keretében történik. A szándék egyértelműnek tűnik, ezt hívjuk úgy, hogy "egy szuverén ország belügyeibe való beleavatkozás”.
- Kezdetét vette a reaktivált szereplők zavarkeltése. Minden kommunikációs megnyilvánulás az elbizonytalanítást szolgálja, az egység megtörését. Politikai nyilatkozatok, komplett hírportálok és véleménycikkek segítik az események beérését, egy szektoriális különadó szabadságküzdelemre való lefordítása megépíti a dobogót, mindezt a „liberális demokrácia” frazeológiájába burkolva. Ha mindez működött Irakban, Egyiptomban, Kijevben, miért ne működhetne Budapesten is? Ezt hívjuk úgy, hogy „az univerzális recept alkalmazhatóságába vetett hit”.
- A hit azért olyan erős, mert kétségtelenül van empirikus alapja: a módszer általában működik. Innen az aggodalom a jobboldali értelmiségi elitben, hogy szabad-e konfliktusokat vállalni, szembefordulni stb? De a civilizációs elköteleződés kérdése nem az ügy oka vagy előfeltevése, hanem a játék része és következménye. Ha a cél az elbizonytalanítás, akkor talán nem kellene elbizonytalanodni. A játék a félelmek, aggodalmak felerősítéséről szól. Erről van szó akkor is, ha valaki klasszikus külpolitikai forgatókönyvek racionálisnak tűnő számbavétele mögé rejti el szándékait, és akkor is, ha szimplán „behívná a törököt”. Ezt hívjuk úgy, hogy „zajlanak az események”.
- A módszer általában működik, de vannak korlátai is. Hogy rögtön a végére ugorjunk, például a következmények is ilyenek. Ha aggodalmakat lehet kelteni a játék részeként, akkor lehet a játék következményeként is. Nézzük meg, hogy rend, szabadság, jólét és persze liberális demokrácia honol-e Irakban, Egyiptomban, Kijevben stb.? Vagy egy másik korlát: a játék nyelvezete és kellékei. Mivel a játékot a demokráciára való hivatkozás teszi érvényessé, ettől nemigen tanácsos eltekinteni a játszás során. Van egy négy év alatt ötször megerősített kormánypárt, a kétharmad ereje, a választók által elutasított ellenzék, a „demokrata” ellenjelölt hiánya, extra-eszközök jelenléte, úgyis mint a békemenet és így tovább. Ezt hívjuk úgy, hogy „a játék szabályainak ismerete” .
- Ha a játék nem lefutott, ha vannak korlátok, ha lehetőség van mérlegelésre, akkor másként is lehet és másként is végződhet, mint ahogy az általában szokott. Ezt hívjuk úgy, hogy „megnyílik az út politikai megoldás előtt”.