Agisz királlyal történt, hogy amikor egy athéni látogatója kigúnyolta a spártaiak rövid kardját, és azt mondta, hogy a bűvészek az ilyen kardot könnyen lenyelik, így válaszolt neki: „Hidd el, barátom, hogy mi ezzel a kurta karddal is igen jól elérjük az ellenségünket.”
(Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok)
Még hat hét.
Az ellenzék felől nézve már csak hat.
Attiláék megteszik, ami tőlük telik. Nem válogatnak az eszközökben.
Ha kell, Paks haszonélvezőiből Paks legádázabb ellenzői lesznek.
Ha kell, Kijevet összemossák Budapesttel.
Ha kell, sértenek egy kis államtitkot, hogy mentsék a menthetetlent.
Eddig hiába minden, hiába Orbánoznak, Viktort nem éri érvényes találat.
Az erőviszonyok változatlanok, a politikai piac nem mozdul.
Nem értették meg, hogy azok, akikre még fáj a foguk, jobban gyűlölik őket, mint a kormányon lévőket.
Nem értették meg, hogy NEKIK nem sikerülhet.
S. Gáborok, Őszöd Ferencek, Tutyimutyi Attilák, Harmetgyenge Gordonok, Jávor Gergelyek, Bokros-csomagok (F. Gábor, K. Gábor, B. Lajos) NEKTEK NEM SIKERÜLHET.
Megjött Lajos segíteni.
A Megszorítások Embere kívülről támogatja a baloldali összefogást.
Rögtön el is mondta, hogy mit kell tenni: a rezsicsökkentést kell megszüntetni.
Az a baj vele, hogy a nagyvállalatok profitját csökkenti.
Bokros-csomag reloaded.
Ehhez elég lenne csak kinyitni az ablakot.
Az egyszeri magyar liberálisnak azonban még mindig semmiféle viszonya sincs a valósághoz.
Az IMF magyarországi szószólói még mindig nem értik, hogy az EU-t és Amerikát nem zavarja, hogy Kijevből Damaszkusz lesz.
A morális felháborodás bajnokai nem látják, hogy éppen a morális felháborodás vall kudarcot.
A szomszédban emberek halnak meg.
Brüsszelben a liberális barátaitok még csak fel sem háborodnak, most éppen ebédelnek.
Mi az értelme az összefogásnak? A szétesés.
S mi az értelme mindannak, amit most Ferenc csinál?
Egy kínai mondás szerint, amikor a favágó fejszével a kezében az erdőbe indul, a fák összesúgnak, nem eshet bajunk, a nyél úgyis hozzánk húz.
A fákon kívül azonban mindenki tudja, hogy mi fog történni.
Mi fog történni április 6. után.
"Lápinád"
(Sas-Kabaré)
Fodor Gábor és liberális pártja egy hónap alatt semmit se csinált.
Káprázatos egy hónapot tudhat maga mögött Ferenc és csapata.
Kiderült, hogy S. Gábor, az MSZP elnökhelyettese negyedmilliárd forintot rejtett el egy külföldi bankszámlán. Erre nincs nyilvánosan védhető magyarázata.
Az MSZP kongresszusán Attila jó érzékkel belehelyeselte magát saját köteles-beszédébe, majd elutazott Amerikába és azóta néma csönd. Még jó, hogy ő a baloldal miniszterelnök-jelöltje.
Gordon teljesen összeomlott. Amerikába utazott, hogy egyetemi előadásokat tartson az érdeklődő amerikai ifjúság számára.
Benedek Unicumos üveghez nyúlt.
Gergő arról beszél, mekkora siker, hogy miután összeálltak nem csökkent a támogatottságuk.
És ezek együtt választanak maguknak egy olyan nevet, ami már foglalt, de a szavazólapon majd nem így hívják őket.
Eközben Ferenc viszi tovább a show-t.
És még mindig van 8 hét...
Megint a nap hőseit ünnepli az Együtt-PM.
A hősök falat másznak, a félistenek gipszszobrot gyaláznak.
Itt tartanak ma az erkölcsi önbíráskodók.
Köztük egykori tanítványaim, akik ma már csaknem félistenek.
A Jobb Sorsa Érdemes Noémi ma Venezuela-térképeken ábrándozik.
A Korábban Nagy Reményű Szelim meg csak mászik és mászik. A Kossuth emigrációs politikáját kívülről fújó egykori politológus-hallgató a Fidesz székházzal kezdte, majd tegnap a Sándor-palotával végezte.
Így nő fel szemünk előtt a Nagy Magyar Épületmászók nemzedéke.
Lehet más a baloldal?
Nem én mondom, hanem a Népszabadság:
S. Gábor hallgatásával lényegében beismerte a titkolt vagyont, amivel politikai hullává vált.
Ez már nem kérdés.
Ezzel nagyon nehéz helyzetbe hozta pártját és az egész ellenzéki összefogást.
Mert amennyiben egy megújulást hirdető párt elnökhelyetteséről ez derül ki, az akkor is megrendítő erejű ütés az MSZP-nek, ha a pénznek nincs köze a párthoz.
Ha az MSZP nem képes őszintén feltárni a Simon-ügyet, akkor nemcsak egy választást fog elveszíteni.
A kérdés: van-e ehhez elég elszántságuk, vagy marad a kárminimalizálás.
Do you understand, Attila?
Gordon a múlt héten volt Amerikában.
Attila ezen a héten van ott.
A híradások szerint mindketten előadásokat tartanak.
Talán ott keresik azt a négyszázezer szavazót, ami Attila számítása szerint még hiányzik a győzelemhez.
Persze az is lehet, hogy Gordon el-, Attila meg beköszönt a trezorkulcs őrzőinél.
Ők Amerikában járnak meghallgatásra.
Magyarországon Attila helyettese, Gábor készülhet kihallgatásra.
Mint mindig, ha pénzről van szó, a szocialisták hallgatnak.
Semmi sem változik.
Megint jöttök, fenekedtek.
Újabb és újabb kötelezettségszegési eljárással fenyegettek.
De mi meg fogjuk védeni a világ legfaszagányosabb rezsicsökkentését.
Ne kívánjátok magatoknak haragunkat.
Brüsszel nem El Paso.
(Jeremiás 51:60)
Csatlakozzon hozzád Bokros Lajos!
Van itt egy mérés.
Újra parlamentbe kerülés határán áll az LMP.
A baloldali összefogásból Bandi pártja profitál.
Az összefogósdiból kiábrándult baloldali szavazók Bandit erősítik.
A morális érzék súlyzógyakorlata ez.
Vagy másképp: Bandi izmosodik, mert megjött a Ferenc.
Ezek zsenik.
Először szétválnak, majd összeállnak.
Megácsolják Gordonnak a színpadot, majd felmossák vele a padlót.
Kiutálják Ferencet, majd nagy lelkesen eljátsszák az általa írt forgatókönyvet.
Közben világgá kürtölik Baját, hogy aztán nekik kelljen magyarázkodniuk.
S hogy mire képesek a srácok szűk egy hét alatt?
Attila kiváló politikai érzékkel beleáll saját köteles-beszédébe.
Majd kiderül, hogy ezek nemcsak külön-külön, de együtt is felülmúlhatatlan zsenik. Még nevet se tudnak adni maguknak, hiszen már létezik egy Összefogás Párt.
Zsolt, Monok polgármestere szépen el is magyarázza nekik: „Mi önökhöz képest kicsi, de becsületes párt vagyunk.” Ezért keressenek maguknak olyan nevet, amellyel nem tévesztik meg az Összefogás Párt szavazóit.
Újabb ön-k.o.
Nem beszélve arról a zseniális húzásról, hogy csak a kampányban hívnák így magukat, a szavazólapokon már nem ez a név lesz.
Mintha egy Judit azt kérné tőlünk, hogy amíg nem találkozunk, szólítsuk csak Editnek.
Nem dőlhetünk hátra.
Lesznek még zseniális húzásaik.
Van itt egy film.
Egy film Attiláról.
Tényleg megszakad az ember szíve.
A család tiszteletre méltó és szép dolog, ezért a családról ne beszéljünk. De azért amit a szocialista kampányzsenik filmre vittek, az azért mégis csak egy szívhez szóló tragikus történet.
Egy igazi sírós filmet csináltak, megrázó mondatokkal, ilyenekkel, minthogy: „Papa, neked miért ilyen durva a kezed?”.
Tényleg csak több részletben lehet megnézni.
Együtt érzek a szocialistákkal.
Csak két apró megjegyzésem lenne.
Egy: A filmen – Atika gyerekkorába visszavetítve, kifinomult narrációs technikával, látszólag Atikáról beszélve – elmondják, hogy milyennek kellene lennie egy igazi baloldali politikai vezetőnek: fejlett igazságérzettel („amit ne fogjon vissza”), empátiával rendelkező ember legyen, aki kiáll mindenki mellett és megvédi az embereket.
Ezen ponton válik igazán kontrasztossá a művészfilm és a valóság viszonya: Attila, a politikus egész egyszerűen nem ilyen. Egészen másról szól az Attilával is fémjelzett szocialista párt elmúlt évtizede.
Kettő: Életút filmet akkor csinálnak valakiről, ha már nincs sok hátra, ha a címszereplő azt tervezi, hogy pályáját lezárja, amit eddig csinált, azt befejezi.
Könnyen lehet, hogy a szocialista kampányzsenik elhitették Attilával, hogy ő a főszereplő, de akkor ezt a filmet nem rendezhette más, csak a Feri.
Van itt egy plakát.
A plakáton Ferenc, Attila, Gordon, Miklós és egy bohóc.
Ferenc és társai úgy állnak ott, mint a közönséges bűnözők.
Mégis mindenki csak azt kérdezi, ki lehet a bohóc.
Még Ferenc is.
Ezt hívják úgy, hogy beismerő vallomás?
Vannak, akik szerint ez az igazi bolsevik-tempó.
Gergő kezdetben SZDSZ-tanácsadó.
Majd a Gyurcsány-Bajnai kormánnyal szembeni állásfoglalásként barátaival megalapítja az LMP-t.
Aztán megkísérli, hogy a Lehetmást szőröstül-bőröstül bevigye a Bajnai által vezetett mozgalomba.
Egy jó kis pártszakadás segítségével Gergő legfőbb fegyverhordozója lesz Gordonnak.
A „Mesterházyval semmiképp” hangoztatása után egy választási szövetségben indulna Attilával.
Majd az is kiderül, hogy „Gyurcsánnyal soha” azt jelenti, hogy „dehogynem”, sőt, vele egy listán. Ha nem így lenne, az lenne csak igazán „arcvesztés”.
Mások szerint azonban ne legyünk méltánytalanok Gergővel.
Inkább tartsunk tőle.
Az SZDSZ eltűnt a süllyesztőben. Bajnai mozgalma nagy remények után a parlamenti küszöb alá küzdötte le magát. És veszteni fog Gyurcsány listája is.
Valahogy így hangzik egy kínai átok magyar fordításban: Legyen inkább a te pártodban Karácsony Gergő!
Gábor fel van indulva.
Az együttműködés kultúrájának jegyében, azon az oldalon, ahol az számít, hogy „ki mit képvisel” és „ki mit tett le az asztalra”, Fodor Gábor befutó pozíciót, összességében meg három listás helyet kapott.
Nekem kettő is elég lett volna.
Én is tettem annyit a baloldali összefogásért, mint Fodor Gábor.
Tegnap összeállt Gyurcsány listája.
Ez a lista a 2010 előtti Magyarországról szól.
A baloldalon még mindig az az ember mozgatja a szálakat, aki a legelutasítottabb politikus ebben az országban.
Az emberek több mint kétharmada nem szavazna egy olyan listára, amin Gyurcsány is szerepel.
Még a baloldali választók fele szerint is gyengíti az összefogás ügyét.
Ferencet senki se szereti.
Csak az Attila. Mindig is szerette. „Abszolút.”
Lehet, hogy ezért vezetheti Ferenc listáját.
De ettől még nem a baloldal miniszterelnök-jelöltje.
Nem ő Viktor kihívója.
Mögöttünk a kampány első hete.
A 2010-es vesztes arcok újra összeálltak.
A baloldal gyengeségét mutatja, hogy az történik, amit Gyurcsány akar.
Bajnai összeomlott. Mesterházy saját önhittségének foglya lett.
Attila abban a reményben, hogy előrébb léphet, kaput nyitott Ferencnek. Ezzel az őszödi szónokot újra rászabadította az MSZP-re.
Innentől fogva ez nem Mesterházy, hanem Gyurcsány listája.
Nem számít, hogy formálisan az MSZP-elnök lesz az ellenzék listavezetője.
Attila napjai meg vannak számlálva.
Van itt üdvözlet.
Mindössze egy modat.
„Áldott karácsonyt kívánok minden barátomnak és ellenségemnek.
A szuverén”
1. ~ liberális drótkerítés által határolt terület 2. ~ a tökéletes politika terve
Példamondat: „A nők nem férfiak”
Van itt egy nehéz kérdés.
A kérdést már önmagában liberális drótkerítések övezik, így az ellentétes álláspontot elfoglalók könnyen az erkölcsileg és politikailag megbélyegzettek táborában találhatják magukat, ezért nem árt a körültekintés.
A kérdés átpolitizálása abból a törekvésből fakad, hogy támadhatatlan érvvel lehet belépni a politikai erők csatájába. A követelésnek a nők iránti tisztelet morális elvével vagy a családon belüli erőszak problémájával való összekapcsolása éppen azt a célt szolgálja, hogy támadhatatlan ügyek mögé rejtsenek el nagyon is valóságos politikai motívumokat (a másik fél morális megsemmisítésének szándékát vagy éppen egyéni politikai ambíciókat).
A női kvóta követelése azonban nem az emberiség megnemesítésének (nők egyenjogúsítása), hanem egy nagyon is torz és ártalmas politikafelfogásnak terméke, amelynek következetes érvényesítése komoly veszélyeket hordoz magában, mert alapvető értékeinket és tájékozódási pontjainkat rendítheti meg. Ezért mindenekelőtt a követelés mögött álló politikafelfogást kell mélyreható kritika alá venni.
A női kvóta követelését a tökéletes politika terve dolgozta ki. Eszerint az egyenetlenségek fennállása rossz, felszámolásuk politikai feladat, a helyes politika a mesterséges egyenlősítések politikája, ennek érvényesítése a progresszív erők feladata, és a cél elérhető.
De gondoljunk bele, mi következik mindebből?
Akik ilyen a követeléssel állnak elő, azok miért állnak meg félúton? Miért ünneplik magukat a legjobb progresszív hagyományok folytatóiként azok a politikai erők, akik befutó helyeik negyedét nőknek osztják ki? Miért csak a negyedét? Nem gondolják, hogy a követelés arányszámmá alakításával magukat a nőket alacsonyítják le? Miért feltételezik, hogy ha a politikát férfiak csinálják, akkor férfi-szempontokat, ha nők, akkor nő-szempontokat fognak képviselni? Miért gondolják, hogy a politizálás nemspecifikus kérdés, nem pedig politikai érzék kérdése? Milyen empirikus bizonyítékaik vannak amellett, hogy a nők belépése a politikába meglágyítja a politikai viták stílusát? Ha a szempontok érvényesítése a kérdés, akkor miért nem különböztetik meg a képviselet problémáját a döntéshozatal kérdésétől? Ha részérdekek képviseletének tartják a politikát, akkor miért állnak meg a probléma kettébontásánál, miért állnak meg az embernél? Nem gondolják, hogy a mesterséges egyenlősítések politkája végső soron az ember ember mivoltától való megfosztását jelenti, aminek következő lépése az állati jogok emberi jogok szintjére való emelése lenne? És így miért nem állnak elő például az emberi vonásokkal felruházott háziállatok képviseletének igényével, nem beszélve a lakásban tartott gekkókról? S miért torpannának meg itt? Ha a képviselet kérdését mégiscsak elválasztják a döntéshozatal problémájától, akkor miért nem állnak elő a probléma gyökerét még inkább orvosolni hivatott javaslatokkal, például, hogy egy évig a férfiak, egy évig a nők kormányozzanak, és így tovább.
Ezek nem teoretikus, földtől elrugaszkodott kérdések.
A progressziói harcosai, miközben minden kérdést átpolitizálnak (pl. szexizmus), alapvető értékeinket és tájékozódási pontjainkat ingatják meg.
Ők azok, akik gyermekeiket semleges neműként nevelik fel (mintha a természetes egyenetlenség devianca lenne). Ők azok, akik elő akarják írni, hogy a férfiak is wc-csészére guggolva pisiljenek (kérdés: ha van fejlődés, és a történelem iránya a fejlődésről szól, akkor most a Balkán ebből szempontból előttünk jár-e?). Ők azok, akik az Egyenlő Bánásmód Hatóságához fordulnak, ha bárhol, bármilyen egyenetlenséget tapasztalnak (a Teczár-ügy nem ártalmatlan ostobaság, hanem a női kvóta túlhajtása), és így tovább.
A vitákat akkor is meg kell vívni, ha álláspontunk nem kedvez a korszellemnek, és ha az éppen megvitatandó kérdés liberális drótkerítés által határolt terület.
Mert van itt egy természetes egyenetlenség: „a nők nem férfiak”, és van itt egy törekvés, a mesterséges egyenlősítés szándéka, hogy felszámolják ezt az egyenetlenséget. A természetes egyenetlenségek tiszteletre méltóak, mivel nem mi hoztuk létre azokat, ezért nem is vagyunk illetékesek a megváltoztatásában.
Kommentek