„És most nincs más, hát jöjj elő / Húsrágó, hídverő… / Mindentől messze, a szívhez közel / Csinálj csodát, én meg elhiszem / Hogy kell egy rendszer, ami nem mozog.”
(Kispál és a borz: Húsrágó, hídverő)
Van egy feltételezés.
A feltételezés arról szól, hogy az ellenzéki mozgalom összefogását meghírdető új szereplő hiteles. A hitelesség feltételezése valójában az alkalmasságról szól. Arról a meggyőződésről, hogy a válságkezelésben már bizonyított Bajnai képes lesz egyesíteni az Orbán-ellenes erőket, és szakértelme segítségével helyretenni a kizökkent időt.
Azt állítom, hogy ezt a feltételezést az Orbán elleni gyűlöleten és az új szereplőbe vetett reményen kívül semmi sem támasztja alá. Vagyis a szakértői mítosz hitelességét alátámasztó, racionálisnak látszó érveket egy lélektani helyzet eredményezi. Az érveknek ellentmondó tények valójában azonban arról szólnak, hogy hazug a karakter, s ennek belátásához nem kell mást tenni, csak újságot olvasni.
Illusztráljunk.
A feltételezés arról szól, hogy
- Bajnai jól tud bánni az uniós forrásokkal. Maga mondja: „a feladatom az, hogy ezt a pénztömeget világos célkitűzések mentén, az egész nemzet javára költsük el, minél hatékonyabban, átlátható módon” (Heti Válasz, 2006. június 8.), ennek köszönhetően a fejlesztési terv fő nyertesei majd a kis-középvállalkozások lesznek (Világgazdaság, 2006. augusztus 28.). A valóságban Bajnai, akinek a kedvéért tulajdonképpen Gyurcsány létrehozta a fejlesztési kormánybiztosi tisztséget, sokkal szigorúbb pályázati feltételeket határozott meg a vállalkozások, az önkormányzatok és a civil szervezetek számára, például felemelte az önrészt, a vállakozóknál növekedési rátát írt elő, amelynek hatására alig jutottak forráshoz a vállalkozások: egy 2009. márciusi felmérés szerint például a mikrohitelekből (58, 6 milliárd forint) 4,9 milliárdot kaptak kézhez a vállakozók, az ÚJ Magyarország kis- és középvállalkozói hitelből (50 milliárd) 129 millió került kihelyezésre, a forgóeszközhitelből (140 milliárd) pedig 108 millió (HVG, 2009. április 2.). Másfelől az ígéreteit sem tudta betartani. 2006-ban azt ígérte, hogy „minden magyar állampolgárra 800 ezer forint fejlesztési pénz jut majd.” (MTI, 2006. július. 6.). Ugyanakkor két év alatt a 2013-ig lehívható uniós támogatások alig 1 százaléka érkezett Magyarországra (Magyar Nemzet, 2008. december 12.) Az Állami Számvevőszék vizsgálata szerint 2007 és 2010 között minden ötödik uniós fejlesztést sikerült időben lezárni, és csak minden hatodik beruházás szolgálta közvetlenül a foglalkoztatottság bővítését, ami a terv eredeti célja volt. Minden harmadik beruházásnál súlyos szabálytalanságok merültek fel. Tizenkettőből mindössze egyetlen fejlesztési tervnél érvényesült a jó gyakorlat, vagyis a tervezett idő- és pénzkeret betartása (Magyar Nemzet, 2012. május 29.)
- Átláthatóbbá teszi a pénzügyeket, felszámolja a korrupciót. Maga mondja, hogy „az irányítási és végrehajtási rendszer transzparens működése lesz a garancia arra, hogy az egyéni részérdekek ne kerülhessenek a közcélok elé” (Napi Gazdaság, 2006. július 28.). A valóságban azonban a Bajnai nevéhez köthető új fejlesztéspolitikai intézményrendszer kudarcával párhuzamosan (a rendszer kudarcát maga is beismerte: Magyar Nemzet, 2008. november 18.) a Gyurcsány-Bajnai holdudvar meg gyarapodott. Miközben tehát a kormány a fejlesztéspolitika új irányba állításáról beszélt, addig a Gyurcsány-Bajnai birodalom izmosodott tovább. A Wallis Kerepesi úti Autó Kft. állami támogatásban részesült dolgozói átképzésére (Magyar Nemzet, 2008. március). A MOTIM, Gyurcsány Ferenc volt cége is kiemelt támogatásban részesült (origo.hu, 2007. október 11.). A kormány saját hatáskörben döntött közel ezermilliárd forintról, amelyből jutott Kapolyi Lászlónak, a Szili Katalinhoz köthető cégeknek, szervezeteknek (Heti Válasz, 2007. július 7.). Vagy más irányban: a Bajnai-kormány vezette be a banki etikai kódexet, ám éveken keresztül mégsem tett semmit a bankok devizahitelezési gyakorlata ellen, sőt, amit a bankok elvesztettek a kódex miatt, azt beépítették a hitelintézeti törvénybe (Magyar Hírlap, 2010. január 7.).
- Képes megfelelően kezelni az (állam)adósságot. Maga mondja: „Alapvető szerkezeti változtatásokra van szükség. Mindenki tudja, mit kell tenni, de eddig a politika visszariadt tőle.” (Népszabadság, 2008. november 24.). A valóságban persze olyan szerkezeti változtatásokban volt érdekelt, ami nem az államnak, hanem neki hajtott hasznot. Bajnai üzleti karrierjét a Creditum Pénzügyi Tanácsadó Kft-nél kezdte (1993-tól Eurocorp Pénzügyi Rt.), mindkét cégnél együtt dolgozott Gyurcsány Ferenccel. A cég alapítója Bajnai édesapja, akinek kilenc cégéből egyébként nyolc felszámolás vagy végelszámolás alá került. A Creditum fontos szerepet töltött be a kényes privatizációs ügyletekben (pl. a Péterfy Sándor Utcai Kórház rendelőintézet-privatizációja), és a párt- és szakszervezeti vagyon lebontásában (Heti Válasz, 2011. május 29.). Továbbá ez a tanácsadó cég 1995 és 2000 között szinte minden nagy privatizációs ügyletben részt vett (index.hu, 2009. március 30.), mint ahogy kulcsszerep jutott a privatizáció kiszélesítésében a CA-IB Értékpapír Rt.-nek is (ügyvezető igazgató, mejd vezérigazgató-helyettes). Másfelől, míg Bajnai magáról azt állítja, hogy képes kezelni az államadósságot, addig a valóságban a saját vállalkozásait sem képes működtetni. Ebből szempontból érdemes végigkövetni a 2001-ben megszűnt International Food Rt. (igazgatótanács tagja), az 1999-ben végelszámolásra kerülő Pekár ’96 Malomipari Kft, a 2004-ben összeomló, a Wallis érdekeltségébe tartozó Hajbú-Bét, vagy a Graboplast útját.
- Szakértő, aki képes úrrá lenni a válságon. Maga mondja a válságkezelés képességének biztos tudatában, hogy „a változással saját működési kultúráját teheti hatékonyabbá az ország, ezt azonban ma még csak kevesen merik felvállalni.” (Világgazdaság, 2007. július 30.). A valóságban azonban 2008 októberében, a válság kitörésének idején még arra sem volt képes, hogy észrevegye a válság tényét. A parlamentben október 6-án arról beszélt, hogy „Magyarország ma stabil, és biztonsággal tekinthet a nehezebb gazdasági viszonyok elé. Magyarországon csökken az infláció, és az idei évben már ismét gyorsuló növekedésre számíthatunk. Magyarország bankrendszere stabil.” S még október végén is arról beszél, hogy „Magyarország finanszírozásához kétség sem férhet...indokolatlan hisztéria és rémhírtejesztés vesz körül bennünket a pénzügyi válság miatt.” (hvg.hu, 2008. október 22.). Hogy lenne képes kezelni a válságot az az ember, aki még tényét sem képes felismerni?
A Bajnai köré felépített szakértői mítosz erejét maguk a szilárd tények kezdik ki. Bármely újságolvasó beláthatja, hogy nem igaz, hogy Bajnai jól bánik az uniós forrásokkal, nem igaz, hogy képes átláthatóbbá tenni a finanszírozási rendszereket, nem igaz, hogy ő a garancia arra, hogy megfelelő módon kezeljük az adósságot, vagyis nem igaz, hogy ő lenne „a” válságkezelő.
5. Jó okunk van feltételezni, hogy ma is egy újabb csúsztatással állunk szemben. A feltételezés arról szól, hogy Bajnai képes hídverőként, azaz egyesítő figuraként fellépni. Maga mondja, hogy „…újjá kell alkotnunk, meg kell erősítenünk a politikai közepet! Új politikai közép kell, amely elég erős ahhoz, hogy kiszorítsa életünkből az olyan hatalmat, amely a nemzet megosztására épül” (október 23-i beszéd). Ez indítja arra, hogy szándékai ellenére, mint egy ösztönös megváltó visszatérjen a politikai életbe: „politizálnia kell annak is, aki csak egyszerű polgár, ’civil’ akar lenni.” Ez a messiás-tudat készteti arra, hogy ő vállalkozzon a korszak- és rezsimváltást hite szerint elvégző közép egyesítésére. A valóságban azonban a Bajnai magát többször is (Mozgó Világ, 2008, november 13., index.hu, 2008. november 4.) a harctéri sebesültek végtagjait amputáló felcserhez hasonlította, aki nem fél többet vágni a kelleténél: „Válsághelyzetben úgy kell dolgozni, mint a harctéri sebész, aki szemben a plasztikai sebésszel nem milliméterre pontosan vág, hanem tíz centiméterrel is többet metél, hogy biztosan túlélje a beteg a sérülést.”
Már csak az a kérdés, hogy tényleg lehet-e egy „húsrágó” „hídverő”?
