1. ~ magányos 2. ~ az Ordinárius
(3. ~ semmi se marad utána)
Példamondat: „Mi, magyarok...”
Van itt egy új Zarathustra, úgy hívják, hogy Krasznahorkai László.
Zarathustra magányos.
Sehol sem érzi otthon magát. Mert bár Magyarország elviselhetetlen, de nincs más olyan hely, ahová érdemes lenne elvágyódni. Mert bár „mi, magyarok” olyanok vagyunk akárcsak a saját mocskukban hentergő disznók, de sehol se lenne jobb, vágyódásainknak nincs már semmiféle értelme.
Az egész világ egy áldás nélküli tér.
Mert vagy sötét van, vagy nincs szükségünk fényre. Mivel senki sem látta kétszer, ezért akkor már inkább úgy vétem el, hogy várom. Az egyes szám első személy használata nem azt jelenti, hogy én. Az ember életútjának felén egy nagy sötétlő... és ezért hiába telik, de nem múlik. A mennyország szomorú.
A mottók fontosabbak a végeérhetetlen mondatoknál.
Krasznahorkai marasztal. Itt vannak az új parancsolatok.
A hetedik napon, amikor Isten pihen, az Ordinárius lebontja a templomot.
Addig keresed az istened, amíg elveszíted az embereket magad körül. A vereség fontosabb mint a győzelem, mert bár a győzelemé az igazság, de a győzelem szomorú, mert az esély hiányzik a vereségre. A tanácstalan riadalomból nincs kiút és mégis el kell viselni az élet terhét. Az ember vagy lázad és rájön, hogy ez értelmetlen vagy marad a beletörődés és ezzel a szomorúság.
Vagy az is lehet, hogy mindez csak egy nagyon büdös önsajnálat.
Mr. Krasznahorkai, mit akarsz az alvóknál? Laci, a ravaszt meg kell húzni, nem beszélni kell róla.
Semmi se marad utána.