Nem politikai elemző, hanem politikai gondolkodó vagyok.
Ennek a szerepnek van hagyománya és előképe, de nincs kortárs kontextusa.
Az a cél, hogy legyen.
Ehhez először is rögzíteni kell a pozíciót. El kell mondani azt a kerettörténetet, ahonnét nézve a ma történései elnyerik értelmüket.
Kell tehát egy ugródeszka.
A múlt hét végén a jobboldal Kőszegre költözött.
A „Tranzit – Fesztivál a határon” rendezvényre készült cikksorozatom első darabja olyan vitát szült, amely az írásomban foglalt tartalmi kérdések megvitatását alárendelte egy szűkebb perspektívának, amely szándékosan félrevitte a fókuszt.
Látva a vita félresiklását és a szövegek által kiváltott intenzív érdeklődést, a fesztiválra megjelentetett szövegeket ugródeszkának használva indítom el most a blogomat. Az ismétlés is lehet legitim eszköz, mégis az egyes szövegeken módosításokat hajtottam végre, sorrendjüket is felcseréltem, annak érdekében, hogy jobban kifejezhessék az írói szándékot. Más volt ugyanis a címzett Kőszegen és más most.
A soron következő írások abból indulnak ki, hogy van egy lelkiállapot, amely arra a kérdésre válaszol, hogy „kik vagyunk?”, egy politikai teljesítményt igénylő helyzet, egy ebből következő feladat és egy megértést korlátozó illúzió, amely értelmezésre szorul.
Az így elmondott kerettörténet jelöli ki majd azt a pozíciót, ahonnan GFG beszélni fog.