„Aki kapni akar, annak adnia kell előbb.”

(Hajnóczy Péter: A véradó)

Van egy zavar.

A baloldali önmeghatározást maguknak vindikáló szocialisták jól látható zavarban vannak, ha azt kérdezik tőlük: kik vagytok és mit akartok? A zavar érthető. A rendszerváltás utáni magyar baloldal saját korábbi önmeghatározása elől menekülve a liberalizmus fogságába esett.

Jól illusztrálja ezt a zavart a napokban nyilvánosságra került „titkos stratégia”, amelynek, ha lefordítjuk a címét, megkapjuk a választ a baloldal kilátástalanságára: Nem tudjuk kik vagyunk, a helyzet reménytelen, gyöngék vagyunk, tehát nem fogunk nyerni.     

A „dokumentum” az identitásválság riasztó jeleit mutatja: egyfelől egyszerre van jelen egy kísértés és egyúttal ódzkodás a jobboldali hatalomtechnikák alkalmazásával szemben, másfelől a szöveg meghatározó részét mégis a „klasszikus örökség” uralja: a „szent tehenek” tisztelete, az árnyékkormány felállítása iránti beteges vonzódás, a „horni kisemberek” és így tovább. A „dokumentum” legérdekesebb vonulata mégis az, amikor a baloldal szembetalálkozik önmagával, s nem ismer saját magára. Az anyag azt javasolja Mesterházynak, hogy tartózkodni kell a szimbolikus kérdésektől, hagyni kell a demokrácia-problémát, és így tovább.

Ez az a pont, ahol felvehetjük a fonalat.

Mert melyek is valóban a mai baloldal legégetőbb problémái?

Egyrészt minden kérdést, amellyel szándéka szerint ütést mérhet a kormányon, a demokrácia-bajnokságban indít el, azért, hogy a jobboldali kormány anti-demokratikus jellegét hangsúlyozza. A demokrácia kérdése a szocialisták kezében valójában fasizmus-problémává lesz.

Másrészt, központi szerepet kap a kulturális tematika, ami megint csak arra jó, hogy a Horthy-korszakkal kapcsolatos reminiszcenciák megidézésével tartsa ébren a fasizmus-kérdést.

Végül, kielégítetlen érdeklődést mutat az életforma-választás kérdései iránt, előrébb rangsorolva ezeket a közösség egészét érintő kérdésfeltevéseknél. A baloldal jellegzetes témái tehát a homoszexualitás, az azonos neműek közötti házasság kérdése és a feminista problémakör.

Ezek nem egy szocialista, hanem egy liberális párt témái.

A liberalizmus tehát a probléma.

Egész pontosan, míg a jobboldal lelki traumáihoz, az ostromlott erőd indentitásához az antikommunista reflexek mellett a polgári Magyarország idealizált felfogása is hozzájárul, addig a szocialistákat, mivel menekülni kényszerültek saját „kommunista” önmeghatározásuk elől, a magyar liberalizmus ejtette csapdába. Tehát nem „state capture”, hanem „liberal capture” a baloldal problémája. Ez az igazi értelme az MSZP-SZDSZ paktumnak, aminek káros következményeitől azóta sem tudnak megszabadulni a szocialisták.

Vegyük észre, ennek a tézisnek az a figyelemre méltó vonása, hogy nem a SZDSZ bűnbeesését hangsúlyozza, felmentve a liberális gondolatot, hanem a magyar baloldal kilátástalanságát a liberalizmus térnyerésével magyarázza, ebben találva meg annak okát, hogy miért nincs ma Magyarországon egy igazi baloldali párt. 

Ezért a fő kérdés a személyek problémája, amiről viszont a „titkos stratégia” hallgat.

Ma változatlanul azok a személyek határozzák meg az MSZP politikáját, legyenek azok „fiatalok” vagy akár „öregek”, akik a kommunista-liberális identitás androméda ködébe (kommunista reflexek, internacionalizmus, individualizmus) burkolóznak. Valóságos Androméda-köd ez, mert milliónyi fényévnyire van az emberek problémáitól. Nyilvánvalóan a „titkos stratégia” napfényre kerülése is ennek a belső személyi harcnak az egyik eszköze és állomása.  A szocialista párt stratégiája ma csupán arról szól, hogyan küzdenek meg egymással az öreg káderek, a milliárdos politikai vállalkozók, a budapesti liberális elit és az orientáció nélküli fiatalok.

Ennek a baloldalnak ezért nem lesz víziója, azaz határozott baloldali elképzelése arról, hogy milyen országot is akar.

Mindaddig, amíg a fővárosi liberális elit sikeresen telepedik rá a szocialistákra, és amíg a régi káderek a sírből is kormányozhatnak, vagyis amíg nem lesz nemzedék- és gondolkodásmódváltás, addig a baloldal kilátástalansága nem enyhülni, hanem csak fokozódni fog, hiszen Orbán legyőzésének vágyán kívül nem tud mit adni a baloldali szavazóknak.

Márpedig aki kapni akar, annak adnia kell előbb.

A dolgoknak ugyanis sorrendisége van.