“És egy pár üveg sörtől / Majd mindenki elfelejti, / Hogy az lett, amit így / Pont nem akart itt senki.”

(Kispál és a borz: Disznók tánca)

Volt egy kongresszus.

A hétvégén az LMP kongresszusa arról döntött, hogy az elfogadott stratégia értelmében tárgyalásokat folytathatnak az ÚJRA EGYÜTT 2014-gyel, de csatlakozni nem fognak a Gyurcsány-Bajnai Szövetséghez.

Az LMP a döntés értelmében megmaradt azon az úton, amin a megalakulása óta elindult. Az identitásépítés és az imázspolitika fontosabb, mint a hatalomrakerülés szempontja.  Az eddig követett lépések arról szóltak, hogy az LMP-nek először karaktert kell adni, amit folyamatosan erősíteni kell, vagyis a győzelem szempontjai és feltételei nem előzhetik meg a pártépítés hosszú és fáradtságos munkáját. Vagyis a dolgoknak sorrendisége van.

A másik LMP erről máshogy gondolkodott. A rezsimváltás és kormányrakerülés érdekében beáldozható az LMP eddigi három éve. A cél felülírja az elveket: lehet szövetséget kötni Bajnaival, lehet egy csapatban focizni az MSZP-vel, a hitelességi kérdéseket felülírják a kormányzati pozícióba kerülés szempontjai. A bevetett eszközök (Karácsony korábbi munkahelyének mérése a Bajnai-féle mozgalom áttöréséről, valamint arról, hogy az LMP frakcióhelyettese lenne a harmadik legnépszerűbb politikus, az LMP tagaságát megggyőzni szándékozó  bújtatott imázscikkek arról, hogy nincs más választás, mint Bajnaiék támogatása) azonban nem érték el  a kívánt eredményt.

A pártszakadás azonban így is elkerülhetetlennek látszik. Nem sikerült ugyan bevinni a teljes LMP-t a Gyurcsány-Bajnai Szövetségbe, az 1993-as recept értelmében azonban az LMP mostani eszdéeszesei a későbbi kormányzati pozíció reményében, egy csapatnyi fővárosi liberálissal egyetemben úgyis áteveznek majd a Gyurcsány-Bajnai Szövetséghez. Jávor és Karácsony már lemondott a frakcióban vállalt tisztségéről, Scheiring egy új, a társadalomromboló rezsim ellenfeleként láttatott közösség megszületéséről elmélkedik. A liberális nem vész el, csak átalakul. Az eszdéeszesek már csak ilyenek.

A megmaradt LMP megőrizte ugyan hitelességét választói előtt, de az identitáspolitika kérdései a pártépítés szempontjaival kerülnek összeütközésbe. Ma még nem látni, hogy a fővárosi eszdéeszesek nélküli LMP milyen lesz. Lesz-e módosulás a tartalomban, lesz-e elég támogatója a parlamentbe kerüléshez, vagy az önállóság feltételeinek szűkülése után lesz-e nyitás jobbra?

Az LMP maradt és szakadt, az lett, amit néhány éve, amikor a lehetmást megalakították, valószínűleg nem akart senki.

Mindaz, ami történt, bizonyos értelemben mégis elkerülhetetlen volt.   

Az eszdéesz hatalompolitikája a párt eltűnése után is él és virul.