„Valami rémület kell ide / - bomba! karambol! – hogy beszéljék / ...így még kigyúl / a sárban valami izgalom / s mint távoli, megkésett, kopott / film, végigdübörög egy lopott / újsághírben a Végtelen / Törökszentmiklóson és Fegyverneken.”
(Szabó Lőrinc: Újsághírben a Végtelen)
Van egy nagy adag hangsúlytévesztés.
Persze, értem. Valami rémület kell ide, meg nagyság, meg a sorsfordító idők lármáját kell visszhangoznia annak, aki fogvicsorgatva is rendszert akar dönteni. Ott kell látnia mindenütt, hogy most már forradalom van, s készül kirobbani a mindent elsöprő akarat.
Na de kérem, harminc-negyven ember zajongását élő-egyenesben, percről-percre a heroizmus hangszóróin keresztül közvetíteni a politikai cinizmus felkent tollforgatóinak, hát nem tudom...
Mert amit ebben az ügyben a legolvasottabb internetes és más baloldali hírportálok műveltek, az finoman fogalmazva is hangsúlytévesztés.
A pápa lemondása mellett egyenrangú hírfolyamként közvetíteni, hogy Gergő, Feri, Ambrus, Richi, Marci, Fruzsi, Máté, Andi, Dani, Luca, Soma és Eszter hogyan tanakodik arról, hogy hol tartsanak egyetemi fórumot, majd melyik tanteremben és padra feküdjenek le aludni, ez több, mint elgondolkodtató.
De Gergő, Feri, Ambrus, Richi, Marci, Fruzsi, Máté, Andi, Dani, Luca, Soma és Eszter nem egyszerűen csak téblábol, kószál, zajong, vitatkozik az egyik vagy a másik egyetemi épületben, hanem a tudósítások szerint „elfoglalja” most ezt, majd a másik egyetemet, sőt „blokád” alá helyezi az ELTE-t, a Színművészetit vagy a Corvinust, ráadásul „kitartanak”, „nagyon elszántak”, hogy „az egyetemet meg tudják tartani.” Ez nem hogy „heroikus”, hanem egyenesen „gigászi”.
Törökszentmiklóson vagy Fegyverneken meg azt hiszik, most már tényleg lángokban áll Budapest, a forradalom elsöpörni készül a gyűlölteket, percek kérdése és kitárul a végtelen perspektíva.
Eközben azonban igazából nem történik semmi. Az előadások folynak. Az egyetemi hallgatók többsége vérmérséklettől függően idegenkedve vagy elutasítva fogadja a rendbontókat. A kormány és a diákok választott képviselői egyeztetetnek. Budapesten béke van, és így tovább.
Természetesen értem. Ez is politikai hadviselés. Ki-ki a maga eszközével vesz részt a harcokban. Ezek a „hírportálok” a maguk módján segítik az „ügyet”. Ebben az esetben azonban talán már olyan riasztó a hangsúlytévesztés, hogy karikatúraszerűvé válik az erőfeszítés.
Viszont Gergő, Feri, Ambrus, Richi, Marci, Fruzsi, Máté, Andi, Dani, Luca, Soma és Eszter, ha az egyetemen jártok, és van kedvetek esetleg egy-egy előadásra is benézni, csütörtökönként velem is találkozhattok.
Mert tudom jól, „valami rémület kell ide.”
