1. ~ a méltányos közteherviselésért folytatott küzdelem egyik formája. 2 ~ a volt kommunisták ellen vívott végső ütközet
Példamondat: „2014 a rezsiharc éve lesz, a harc terepe pedig a választás”.
Van itt egy háborús retorika.
A háborús retorika nem azonos magával a háborúval. A háborúban emberek halnak meg, vér folyik és így tovább. A háborús retorika viszont a képes politikai beszéd egyik eszköze. Arra szolgál, hogy dramaturgiai eszközökkel érzékeltesse, a politika soron következő ütközeteiben egzisztenciális kérdések forognak majd kockán. Vagy mi győzünk, vagy az államadósság. Megőrizzük szuverenitásunkat vagy mások fogják megmondani, mit tegyünk és mit akarjunk. Mi döntünk vagy mások döntenek helyettünk.
Ezek a politika alapkérdései.
Mint ahogy a mindennapi életnek is vannak alapkérdései. Fűteni kell, világítani kell és így tovább. Van egy minimuma a komfortos életnek, ezért a minimumért azonban fizetni kell.
Amíg a szocialisták voltak kormányon, évről évre egyre többet kellett ezért a minimumért fizetni. Miközben a szolgáltatók jelentős profitot könyvelhettek el még a válság éveiben is, addig a magyar családok fizetésükhöz képest Európa legmagasabb rezsiterheit fizették. A rezsiharc tehát nem ingyensör, hanem a méltányos közteherviselésért folytatott küzdelem egyik formája. Ha így nézzük, filozófiai kérdés, aminek a hétköznapi élettel nagyon is összefüggő következményei vannak. Miközben a korábban jelentős profitbevételeket elkönyvelők veszteséget kénytelenek elszenvedni, addig a magyar családoknál – még a rezsiharc retorikáján fanyalgó értelmiségiek zsebében is – a mindennapi élet minimumfeltételeinek kielégítésére egész egyszerűen több pénz marad.
A rezsiharc ugyanakkor hatalompolitikai kérdés is egyben: „2014 a rezsiharc éve lesz, ennek terepe a választás.”
Mivel a magyar baloldal kifarolt az emberek mögül és a bankok és multik oldalára állt, ezzel a politikai erőtér baloldala üresen maradt. A rezsiharc tehát egyfelől erőtérfoglalás, másfelől a volt kommunisták elleni vívott végső ütközet, aminek a terepe a választás. Ha ez a végső ütközet sikeres lesz, az a politikai erőtér radikális átalakulását eredményezi majd. Politikai realitássá válik a centrális politikai erőtér. Abban az értelemben, hogy létrejön egy olyan új nemzeti közmegegyezés, amiben a magyarok többsége, függetlenül attól, hogy jobb- vagy baloldali, egyetért. Ez abba az irányba fogja tolni a baloldali pártokat, hogy olyan politikával vegyenek majd részt a soron következő választási küzdelmekben, amely ezt a nemzeti közmegyezést adottnak veszi és elfogadja. Csakis ekkor állnak majd fenn a feltételei egy valóságos politikai váltógazdálkodásnak és annak, hogy egyszer és mindenkorra lezáruljon a rendszerváltás.