1. ~ az egyetlen, amit nem lehet elvenni egy embertől 2. ~ a rendezőelve mindannak, ami történik
Példamondat: „Van itt még egy nemzeti, lélektani faktor is.”
„Van itt még egy nemzeti, lélektani faktor is”, úgy hívják: önbecsülés.
Az önbecsülés az egyetlen, amit nem lehet elvenni egy embertől. Elvehetik az életed, szeretteid életét. Elvehetik a pénzed, a tulajdonod, mindened. Elvehetik még a képességeidet is, mert elvehetik mindazt, amit képességeid révén hoztál létre. Szóval, az embernek semmije sincs az önbecsülésen kívül. Az önbecsülésedet nem vehetik el, csak megsérthetik.
Ekkor lép elő a gyenge és az erős ember problémája.
A politikában ugyanis mindig kétfajta ember van. Az egyik azt kérdezi, hogy „mit akarok?”, a másik, hogy „miért nem lehet ezt akarni?”. Az egyik alakítja, a másik elszenvedi a történelmet. Az egyik legyőzi, a másik feladja önmagát. Az egyik az erős, a másik a gyenge.
Válságban mindenki az igazi arcát mutatja.
Az erős azt mondja, „azt nem lehet, hogy...”, „ebből egyszer már elég volt”, „nem engedjük”. A gyenge meg azt, hogy „csak alkalmazkodni lehet”, „úgysem lehet igazam”, „mi magyarok már csak ilyenek vagyunk...”
Az erős az önbecsülésre erőforrásként tekint, a gyenge nehezékként.
Még inkább így van ez, ha megsértik egy ember vagy egy nemzet önbecsülését.
A gyengeség nem sors, lehet rajta változtatni. Az erő nem izom, hanem elhatározás.
Az embernek egyszer el kell határoznia magát. Döntenie kell, hogy mit akar. Azt akarja, hogy mivel magát becsüli, mások is megbecsüljék, vagy mivel semmire se tartja magát, elfogadja, hogy mások is semmibe vegyék.
Mivel a politika akaratátvitel képessége, ezért különös jelentősége van annak, hogy kik kormányoznak egy nemzetet.
Ma Magyarországot olyanok kormányozzák, akik nem nehezékként, hanem erőforrásként tekintenek az önbecsülésre.
Az önbecsülés, mint lélektani faktor adja a kulcsot mindahhoz, amit a kormány csinál.
Ez határozza meg a politikai célt (gyenge országból Erős Magyarországot csinálni), a változtatások értelmét (hogy a saját erőforrásai fölött a magyarok saját maguk rendelkezzenek), az átalakítások irányát (hogy állami juttatások helyett mennél több ember éljen munkából - mert az önbecsülésért mindig meg kell dolgozni), a társadalompolitikai célt (a középosztály felerősítése – mert ha nincs erős középosztály, akkor nincsenek emberek, akiknek van vesztenivalójuk), az ehhez illeszkedő eszközválasztást (arányos adórendszer és a középosztálypolitika összenövesztése), és a változtatások végigviteléhez szükséges feltételek megteremtésének szándékát (ha nincs erős középosztály, akkor nincs politikai stabilitás sem).
Az önbecsülés a rendezőelve mindannak, ami történik.
Mert az embernek vagy egy nemzetnek egyszer végre el kell határoznia magát.