1. ~ liberális drótkerítés által határolt terület 2. ~ a tökéletes politika terve
Példamondat: „A nők nem férfiak”
Van itt egy nehéz kérdés.
A kérdést már önmagában liberális drótkerítések övezik, így az ellentétes álláspontot elfoglalók könnyen az erkölcsileg és politikailag megbélyegzettek táborában találhatják magukat, ezért nem árt a körültekintés.
A kérdés átpolitizálása abból a törekvésből fakad, hogy támadhatatlan érvvel lehet belépni a politikai erők csatájába. A követelésnek a nők iránti tisztelet morális elvével vagy a családon belüli erőszak problémájával való összekapcsolása éppen azt a célt szolgálja, hogy támadhatatlan ügyek mögé rejtsenek el nagyon is valóságos politikai motívumokat (a másik fél morális megsemmisítésének szándékát vagy éppen egyéni politikai ambíciókat).
A női kvóta követelése azonban nem az emberiség megnemesítésének (nők egyenjogúsítása), hanem egy nagyon is torz és ártalmas politikafelfogásnak terméke, amelynek következetes érvényesítése komoly veszélyeket hordoz magában, mert alapvető értékeinket és tájékozódási pontjainkat rendítheti meg. Ezért mindenekelőtt a követelés mögött álló politikafelfogást kell mélyreható kritika alá venni.
A női kvóta követelését a tökéletes politika terve dolgozta ki. Eszerint az egyenetlenségek fennállása rossz, felszámolásuk politikai feladat, a helyes politika a mesterséges egyenlősítések politikája, ennek érvényesítése a progresszív erők feladata, és a cél elérhető.
De gondoljunk bele, mi következik mindebből?
Akik ilyen a követeléssel állnak elő, azok miért állnak meg félúton? Miért ünneplik magukat a legjobb progresszív hagyományok folytatóiként azok a politikai erők, akik befutó helyeik negyedét nőknek osztják ki? Miért csak a negyedét? Nem gondolják, hogy a követelés arányszámmá alakításával magukat a nőket alacsonyítják le? Miért feltételezik, hogy ha a politikát férfiak csinálják, akkor férfi-szempontokat, ha nők, akkor nő-szempontokat fognak képviselni? Miért gondolják, hogy a politizálás nemspecifikus kérdés, nem pedig politikai érzék kérdése? Milyen empirikus bizonyítékaik vannak amellett, hogy a nők belépése a politikába meglágyítja a politikai viták stílusát? Ha a szempontok érvényesítése a kérdés, akkor miért nem különböztetik meg a képviselet problémáját a döntéshozatal kérdésétől? Ha részérdekek képviseletének tartják a politikát, akkor miért állnak meg a probléma kettébontásánál, miért állnak meg az embernél? Nem gondolják, hogy a mesterséges egyenlősítések politkája végső soron az ember ember mivoltától való megfosztását jelenti, aminek következő lépése az állati jogok emberi jogok szintjére való emelése lenne? És így miért nem állnak elő például az emberi vonásokkal felruházott háziállatok képviseletének igényével, nem beszélve a lakásban tartott gekkókról? S miért torpannának meg itt? Ha a képviselet kérdését mégiscsak elválasztják a döntéshozatal problémájától, akkor miért nem állnak elő a probléma gyökerét még inkább orvosolni hivatott javaslatokkal, például, hogy egy évig a férfiak, egy évig a nők kormányozzanak, és így tovább.
Ezek nem teoretikus, földtől elrugaszkodott kérdések.
A progressziói harcosai, miközben minden kérdést átpolitizálnak (pl. szexizmus), alapvető értékeinket és tájékozódási pontjainkat ingatják meg.
Ők azok, akik gyermekeiket semleges neműként nevelik fel (mintha a természetes egyenetlenség devianca lenne). Ők azok, akik elő akarják írni, hogy a férfiak is wc-csészére guggolva pisiljenek (kérdés: ha van fejlődés, és a történelem iránya a fejlődésről szól, akkor most a Balkán ebből szempontból előttünk jár-e?). Ők azok, akik az Egyenlő Bánásmód Hatóságához fordulnak, ha bárhol, bármilyen egyenetlenséget tapasztalnak (a Teczár-ügy nem ártalmatlan ostobaság, hanem a női kvóta túlhajtása), és így tovább.
A vitákat akkor is meg kell vívni, ha álláspontunk nem kedvez a korszellemnek, és ha az éppen megvitatandó kérdés liberális drótkerítés által határolt terület.
Mert van itt egy természetes egyenetlenség: „a nők nem férfiak”, és van itt egy törekvés, a mesterséges egyenlősítés szándéka, hogy felszámolják ezt az egyenetlenséget. A természetes egyenetlenségek tiszteletre méltóak, mivel nem mi hoztuk létre azokat, ezért nem is vagyunk illetékesek a megváltoztatásában.
