Van itt egy film.
Egy film Attiláról.
Tényleg megszakad az ember szíve.
A család tiszteletre méltó és szép dolog, ezért a családról ne beszéljünk. De azért amit a szocialista kampányzsenik filmre vittek, az azért mégis csak egy szívhez szóló tragikus történet.
Egy igazi sírós filmet csináltak, megrázó mondatokkal, ilyenekkel, minthogy: „Papa, neked miért ilyen durva a kezed?”.
Tényleg csak több részletben lehet megnézni.
Együtt érzek a szocialistákkal.
Csak két apró megjegyzésem lenne.
Egy: A filmen – Atika gyerekkorába visszavetítve, kifinomult narrációs technikával, látszólag Atikáról beszélve – elmondják, hogy milyennek kellene lennie egy igazi baloldali politikai vezetőnek: fejlett igazságérzettel („amit ne fogjon vissza”), empátiával rendelkező ember legyen, aki kiáll mindenki mellett és megvédi az embereket.
Ezen ponton válik igazán kontrasztossá a művészfilm és a valóság viszonya: Attila, a politikus egész egyszerűen nem ilyen. Egészen másról szól az Attilával is fémjelzett szocialista párt elmúlt évtizede.
Kettő: Életút filmet akkor csinálnak valakiről, ha már nincs sok hátra, ha a címszereplő azt tervezi, hogy pályáját lezárja, amit eddig csinált, azt befejezi.
Könnyen lehet, hogy a szocialista kampányzsenik elhitették Attilával, hogy ő a főszereplő, de akkor ezt a filmet nem rendezhette más, csak a Feri.
