Van itt egy irányított fogalmazás.

Mert egészen megdöbbentő látni, hogy mivé lett egy komoly tudós, mi több, egy tiszteletre méltó közgazdász. S mindezt magától? Egy önfejlődés eredményeként?

Ugyanmár Tamás. Három és fél év után felindulsz, hogy most már megmondod a magadét, kiborítod a bilit. Miért éppen most? Miért vártál – elköszönve a Századvégtől – mintegy 1500 napot? Eddig nőtt, erősödött, izmosodott az igazságvágy?

Vagy ha mégis te lennél mondataid szerzője, akkor nem inkább arról van szó, nem inkább az a te bajod, hogy azt gondolod: a politikai tudás nem tudás, a politikai tanácsadás nem érdemi munka. Idevezetne hát az akadémikus sovinzimus: csak a tudományos erőfeszítés lenne igazi teljesítmény, a szakbarbárok által kiérlelt tudás az igazi tudás?

Ugyanmár Tamás. Csak nem gondolod, hogy sültbolondok lennének a volt kollégáid. Hogy nem teljesítenek és nem építenek ki egy valóban komoly szakmai háttérapparátust a kormányzati munka segítésére?

Ugyanmár Tamás. Állításaid egy részét már vissza is vontad. A másik részéről azt mondtad, hogy nincsenek információid. Hogy is van ez akkor Tamás? Attól még, hogy idegenül és értetlenül mozogsz a politikában, lehetnél az, ami vagy, jó közgazdász.

Egy dakota közmondás szerint ehhez nem kell jellempróba.