„...semmi kétség az asztrakháni péklány vagy a szent / pétervári szajha / egy napon megfogja szülni az uj embert.”
(Kassák Lajos: A ló meghal A madarak kirepülnek)
Van egy fajsúlyos kérdés.
Ki fogja megújítani a baloldalt? Honnan jön majd az a friss erő, amely életet lehel a politikai bizonytalanság által uralt ellenzéki erőkbe? Ha az új maszkok mögött változatlanul UGYANAZOK UGYANARRA készülnek, honnan jön majd a világosság?
Lehet, hogy eddig rossz helyen kerestük a választ a kérdésre.
Mert ma nem úgy állnak a dolgok, hogy Gyurcsány, Bajnai, Mesterházy, vagy Karácsony újítaná meg a vízió nélküli baloldalt.
De vajon nem lehetséges-e, hogy a gender-kérdést, a női kvótát, a nőmozgalom jelentőségét hangsúlyozó baloldal rejtett erőforrását éppen a szocialista nőkben kellene keresnünk?
A ma szóba jöhető jelöltek mindegyike a maga módján egy jelenés.
Gurmai Zita, az európai szocialista nőmozgalom vezéralakja, saját önképe szerint is „jelkép”, volt már az év politikusa Brüsszelben, nem tagadja meg nőiességét („hányan vagyunk 90-60-90-esek, ezt kell végigondolni”), például kígyóbőrcsizmát visel, ráadásul opportunista, ha kell vetkőzik, ha kell szekfűvel tigrisbukfencezik.
Herczog Edit, szintén európai toppolitikus, „a nőket, a baloldali értékeket és a munkavállalókat tűzte zászlajára”, érti az emberek nyelvét, hiszen tudja, hogy „a költségvetést sokan száraznak, bürokratikusnak és pénzügyeknek gondolják”, képes közel hozni az emberekhez az Unió távolinak tünő problémáit, pragmatikus: az Unió számára olyan, mint a pápai szegfű-klub.
Vadai Ágnes, ha ő nem lenne, az országban már biztos tort ülne a nácizmus, nem rest bárhol „komplett náci alapvetést” keresni és találni, a kormányzókat állandóan saját elvszerűségével szembesíti, vajon készülnek-e már Szálasi rehabilitációjára, mi lesz a nyilas alaptantervben, félelmet kelt a Horthy-kultusz terjedése, hitvallása: „stabilitás és törődés – női szívvel”.
Ertsey Katalin, az egész magyar politikai elitet kontraszelektáltnak tartja, amely elitnek egyébként ő is tagja, vallja, ha több nő lenne a politikában, egészen más lenne a stílus, ezért krédója, hogy a nácikat meg kell szégyeníteni, vagy a terjedő rasszizmus méregfogát humorral kell kihúzni, ezért képviselőtársát arról faggatja, buzi-e vagy.
A baloldali apokalipszis lovasai ők.
A pusztulás utáni remény hírnökei: lesz itt még megújulás.
S ha nem ők, akkor vajon ki lesz majd az új asztrakháni péklány? Polgár Dórák, Karsay Dorottyák, Kunhalmi Ágnesek, Szabó Rebekák készülődnek.