Van itt egy motívum: újra beszélni.
Miért ne lehetne felrúgni a szabályokat? Miért ne lehetne újból kezdeni, amit már egyszer félbehagytunk? Miért ne lehetne?
Mindent lehet.
Ez a megjósolhatatlanság ereje.
Tenni vagy mondani valami megjósolhatatlant. Ebben áll a szabadság.
A szabad ember akkor beszél, amikor ehhez késztetése van és nem akkor, amikor erre késztetik.
Van itt egy belső késztetés: írni egy szótárt. Ez a szabadság forrása.
A szótár az egyes szavak jelentését adja meg, kibontva a bennük rejlő értelmezési lehetőségeket. Ezek a lehetőségek attól függnek, hogy hogyan nézünk rá a dolgokra.
A politikában azzal az előfeltevéssel néznek rá a dolgokra, hogy ahogy egy dolgot megnevezünk, már egyúttal alakítjuk is azt.
Az tehát a szándék, hogy úgy kezdjek el újra beszélni, hogy mindaz, ami kimondásra kerül, majd egy szótárrá, egy önálló világgá egyesül.
Egy évvel ezelőtt Kőszeg és a Tranzit fesztivál indította útjára ezt a blogot.
Most ismét ugyanez a földrajzi hely és ugyanez a politikai idő adta a belső késztetést jelentő motívumot.
Az első négy bejegyzés így Kőszegnek és Kőszegen lett címezve.
Remélhetőleg ebből bomlik majd ki a kormányzás/tudás egy olyan szótári rendje, amely elgondolkoztat, vitára késztet, új szempontokat vet fel és régieket elevenít fel.
Előre tehát.
Az előre pedig annyit tesz, akármerre.