Van itt egy motívum: újra beszélni.

Miért ne lehetne felrúgni a szabályokat? Miért ne lehetne újból kezdeni, amit már egyszer félbehagytunk? Miért ne lehetne?

Mindent lehet.

Ez a megjósolhatatlanság ereje.

Tenni vagy mondani valami megjósolhatatlant. Ebben áll a szabadság.

A szabad ember akkor beszél, amikor ehhez késztetése van és nem akkor, amikor erre késztetik.

Van itt egy belső késztetés: írni egy szótárt. Ez a szabadság forrása.

A szótár az egyes szavak jelentését adja meg, kibontva a bennük rejlő értelmezési lehetőségeket. Ezek a lehetőségek attól függnek, hogy hogyan nézünk rá a dolgokra.

A politikában azzal az előfeltevéssel néznek rá a dolgokra, hogy ahogy egy dolgot megnevezünk, már egyúttal alakítjuk is azt.

Az tehát a szándék, hogy úgy kezdjek el újra beszélni, hogy mindaz, ami kimondásra kerül, majd egy szótárrá, egy önálló világgá egyesül.

Egy évvel ezelőtt Kőszeg és a Tranzit fesztivál indította útjára ezt a blogot.

Most ismét ugyanez a földrajzi hely és ugyanez a politikai idő adta a belső késztetést jelentő motívumot.

Az első négy bejegyzés így Kőszegnek és Kőszegen lett címezve.

Remélhetőleg ebből bomlik majd ki a kormányzás/tudás egy olyan szótári rendje, amely elgondolkoztat, vitára késztet, új szempontokat vet fel és régieket elevenít fel.

Előre tehát.

Az előre pedig annyit tesz, akármerre.