„...gyöngeségem moralizál, / amikor az erőt szidom, / az érdekem moralizál”
(Szabó Lőrinc: Szövetségesek)
Van egy illúzió.
Az a feltételezés, hogy kormányozni annyit jelent, mint hogy valóra váltjuk olvasmányélményeinket.
Ez a forrása annak a nemzedéki problémának – jóllehet engem tőlük mindössze 6-7 év választ el –, hogy a korszakváltást két éve még nagy lelkesedéssel ünneplő fiatal konzervatív nemzedék tanácstalansággal, ízlés- és stíluskritikával, az elvek és a gyakorlat ütközéséből fakadó növekvő kiábrándultsággal, a nyugati elköteleződés rendre visszatérő számonkérésével fogadja „saját” kormányának lépéseit.
A gyöngeség moralizál.
Azért moralizálnak, mert nem értik.
Nem értik, hogy miért nem lehet minden nap Reagannek áldozni, 16. századi francia moralisták eszmefuttatásait követve rendbe tenni az egészségügyet, a neokonok vitáit a budai szalonokban újrajátszva válaszolni Törökszentmiklós és Fegyvernek kérdéseire, vagy idealizálni azt a polgári Magyarországot, amelynek jónéhány gesztusát ma ugyanolyan heves ellenérzéssel utasítanák el.
S mivel nem értik, ezért vannak megzavarodva. Örömittasan üdvözlik, ha cikket szentel nekik a Magyar Narancs, ha ikonjuk számára jégkalapács-arcélt simít a HVG, ha baloldali bloggerek a jobboldal szimpatikus arcaként üdvözlik őket. Nem értik, hogy ők Orbán belső ellenzékének vannak kinevezve, de csak addig szimpatikusak, amíg gyengék, amíg nincs erő vagy hatalom a kezükben, mert azután ők is csak „azok” lesznek, „azok”, akiket gyűlölni kell.
Nem értik, és meg vannak zavarodva. Mert nincs válaszuk a „mit akarunk?” és „kik ellen?” kérdésekre. Ezért zavarodnak bele a szervilizmus útvesztőibe, anélkül, hogy tudathasadást okozna nekik, hogy egyszerre demonstrálnak az örmények igazságáért, és maradnak lojálisak az ominózus végzést aláíró főnökük mellett, nem szólítva fel őt például lemondásra.
Legalább ne a gyöngeség, hanem az érdek moralizálna.
Valahogy úgy, ahogy azt a baloldali értelmiségiek teszik. Ők csak azért örménypártiak, csak azért fogékonyak az örmények moralitására, mert azt gondolják, ez az ügy árt a kormánynak. Ők csak azért feltételezik, hogy az IMF igazat mond, mert ezzel együtt azt állíthatják, a kormány meg hazudik. Mintha egészen politikusan viselkednének.
Ők azért moralizálnak, mert értik.
Megértették, ha a korszakváltás sikeres lesz, mindent elveszthetnek. Egzisztenciális kérdések forognak kockán. Megértették az érdeküket.
Az érdek moralizál.
De sem egyiket, sem a másikat nem érdekli, hogy hogyan vetődhetnek fel a kérdések a kormányzati perspektívából nézve.
Hogy nemcsak örmény, meg azeri, de magyar moralitás is létezik. Hogy ha bárki megsérti nálunk valaki vendégjogát, annak a bíróság előtt kell felelnie. A bíróság meghozta ítéletét. Ezt követően a nemzetközi jog szellemében jártunk el. Az elitéltet kikérték, garanciákat vállaltak, mi meg kiadtuk. Mint ahogy kiadtuk volna az örményeknek is. Hogy aztán mi történt, ez nem a mi problémánk. De valószínűleg legközelebb nem lesz elég garanciákat adni. Ugyanakkor a kérdésnek van egy másik aspektusa is. Ugyan belekeveredtünk egy diplomáciai konflikustba, de kijöttünk egy másikból. Csak hogy ez a másik a felszín alatt, nem pedig a nyilvánosság előtt nehezedett ránk.
Hogy az IMF is politikai szereplő és természetesen a magyar kormány is az. Minden egyes nemzet kormányától azt várják el az állampolgárai, hogy képviselje és védje meg érdekeiket. Ezért érthető politikai érdeke a kormánynak, ha nem akar rossz megállapodást kötni. A jó megállapodásnak viszont vannak feltételei, amit meg kell teremteni, ehhez eszközök kellenek. Az IMF meg pénzt akar kihelyezni, lehetőleg mennél többet, hiszen számára ez üzlet. Az üzletet viszont politikai aktorokkal köti, így neki is politikai szereplőként kell viselkednie, ha jó boltot akar. Miért gondolnánk, hogy csak az igazat mondja, hogy nem nyúl a nyomásgyakorlás eszközeihez, hogy piaci megfontolásból nem érdeke az emberekkel szemben a bankok támogatása, ha szándékai úgy diktálják, közli, ha meg nem, akkor csak sejteti, hogy milyen feltételeket is szab a megállapodásért cserébe?
Valóban annyira a valóságtól elrugaszkodó machiavellizmus lenne mindez?
Nem inkább az a nyers számítás, amikor az érdek moralizál?
A fiatal konzervatív nemzedékből még lehet baloldali értelmiségi, de nem lenne-e vajon szerencsésebb, ha megértené a kormányzás, azaz az erő természetét?
Az utolsó 100 komment: