“Útálom és arcába vágom / - Harminc év vagy kétezer óta / undorító, őrült világ ez, / ez a farizeus Európa”
(Szabó Lőrinc: Hazám, keresztény Európa)
Van egy csúsztatás.
Európa visszaél Európával.
A farizeus Európa miközben látszólag az európai értékek mellett foglal állást, addig valójában saját nyers érdekeit követi. Azokra a dicsőséges eszmékre hivatkozik, amelyekben mi magyarok is hiszünk ezer év óta, de nem az európai polgárok – a magyarok is azok –, hanem a Brüsszelben székelő nagy masinéria érdekeit nézi.
Ez a ’68-as nemzedék nagy csúsztatása, amit egyre többen látnak meg Európában.
S ennek hatására megremegnek a világrendek. Európa ma ez ellen a másik Európa ellen forrong. Nem véletlen, hogy éppen az Unió kapta az idén a béke Nobel-díjat. Félelemből kapta: miközben Brüsszel visszaél a hatalmával, fenyegeti az európai békét. Ezért van zűrzavar szerte a kontinensen. Forronganak a görögök, spanyolok, olaszok. Recsegnek a nagy masinéria tartóoszlopai.
Mi magyarok azért vagyunk szálka Európa szemében, mert mi mondtuk ki az elsők között, hogy a király meztelen: nem az európai polgárok érdekét nézi, hanem az intézményekét és a bankokét. Ez az Európa letért az eddig követett útról, szembefordult saját hagyományával. Egyre elkeseredettebben vívja utóvédharcait, egyre kevésbé van ereje figyelni a látszatra, a maga leplezetlenségében áll előttünk a farizeus Európa.
Miközben még mindig a nagy egyesítő eszmékre hivatkozik, addig fenyeget, követel, büntet, kettős mércét alkalmaz. Velünk az a baj, hogy magyarul kezdtünk el misézni. Európa ezért revolverez minket újabb és újabb kötelezettségszegési eljárással, bunkósbotnak használva az IMF-et. Mert vajon milyen európai értékeket is kell megvédeni velünk szemben, ha az árvízkockázatok elemzéséről és kezeléséről alkotott irányelv, a tojótyúkok ketrecének mérete, a pálinkafőzés jövedéki adómentessége, a szállópor-koncentráció felső határát megszabó jogszabályok a probléma? Vagy kinek az érdekéről is van szó, ha a posta liberalizáció szabályait, az online-szerencsejáték piac korlátozását, a határmenti villamosenergia-hálózatok hozzáférését, a távközlési adót, a diszkriminatív adóterheket kifogásolják?
S míg az érvek között szerepel az európai értékek védelme is, addig például a román belpolitikai élet eseményei a Bizottság szemében nem indokolnak semmiféle eljárást, vagy hogy a franciák kitoloncálják a romákat, ezek ugyanis formai szempontból nem sértenek uniós jogszabályokat.
Mintha mi magyarok nem lennénk elég európaiak: Brüsszel szerint még több „megszorítás” kell, ennyi nem elég, miközben nekünk nem engedi, addig tizenegy másik tagállamnak meg igen, hogy 3 százalék fölé menjen a hiány.
Mintha a magyar nem érne ugyanannyit, mint bármely más nemzet. Mintha nem ugyanaz a tisztelet járna ki nekünk, mint bárki másnak.
A válságban mindenki az igazi arcát mutatja: az európai értékek sminkje mögött egyre világosabb kontúrokkal látszik az azoktól elforduló farizeus Európa.
Egyre nyilvánvalóbb ugyanis, hogy mi a probléma. A magyarok szembemennek az eddig ki nem mondott közmegegyezéssel: a magyarok azt mondják, nem a bankok, hanem az emberek az elsők. Ez a baj.
Visszafelé azonban nem vezet út, mert az nem járható. Csak előre lehet menni, mert a forrongó Európa azt mutatja, hogy egyébként összeurópai szinten fog összedőlni az egész építmény.
Érted aggódnak, nem ellened, Európa.
